Szépen indult a szerdai nap, Domi már nagyon várta a reggelt, mert megígértem neki, hogy magammal viszem a munka helyemre, ahová azért indultam, hogy bejelentsem az újabb terhességemet. Reggel korán keltünk, 7után már úton voltunk, metró, villamos, busz. Domi hihetetlenül élvezte, szedte a csöpp lábait mellettem. Odaértünk ott is jól viselkedett, főnökkel mindent megbeszéltünk, szerencsére még mindig visszavárnak ami a mai világban nem utolsó..
Hazafelé indultunk vártuk a hegyen a buszt, egyszer csak Domi sikított egy hatalmasat, és őrjöngve sírt, kezét a magasba tartotta. Nézem a kezét, mintha madár szar lenne, megfordítom, látom az ujjában egy fullánk (a madár szarszerű a méhecske bele lehetett). Jön a busz, próbálom nyugtatni, kapaszkodik a nyakamba, nagyon sír. Cumi sem segít. Nézem a középső ujja 2szeresére dagadt, átszállunk a villamosra, a mellette levő ujjai is dagadnak befelé, majd a tenyere is elkezd. Flóráin térnél leszállunk, be egy taxiba, irány a gyerek orvos, ott megállapítják, hogy allergiás, kalcium injekció. Apa is jött elénk, hozta a baba kocsit, Domi nagyon megörült neki, kezd kókadozni. Hazafelé el is alszik. A doki nő azt mondta napi 2szer fél kalcium, 3szor 10 csepp fenistil egy hétig valamint figyelgessük éjszaka nehogy a nyelve elkezdjen bedagadni. Szerencsére nem történt semmi gond, délutánra lelohadt a duzzanat, igaz estére még az ujja újra bedagadt, de azóta semmi. Szerencsére. Mostantól rettegünk a méhecskétől..
Szégyen, de most jutottam ide. Gondolom azóta már meggyógyult Domi, de ez így tényleg elég ijesztően hangzik. :(
VálaszTörlés